1

Vízitúra

Kedves vízitúrás Öreg-diák!

Immár több, mint 3 évtizede, hogy a Fáyban nyáron vízitúrát szervezünk. Ám az első vízitúrák emlékképei közben az idő homályába vesztek. Kérünk, hogy segíts emlékezni. Ha vannak képeid, videóid, esetleg írnál pár sort a túráról (útvonal, nevezetes események) kérünk, hogy küldd el nekünk a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. vagy a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre.

Köszönjük

 

2015-ös vízitúra programja (Bodrog-Tisza)

 

A régi Fáy András Gimnázium arról volt híres, hogy diákjait a természet szeretetére nevelte. A több mint ötven éves fényképfelvételek és az akkori diákok visszaemlékezései tanúsítják, hogy az iskola életében igen komoly szerepet kapott a természetjárás minden formája:
„A kiképzés rendszeresen folyt, és a cserkészek számos kiránduláson, versenyen vettek részt szép sikerrel. Minden évben ismétlődő esemény volt a téli tábor, a tavaszi (húsvéti) túra és a nyári nagy tábor... Az 1933–34. tanévben a vízi cserkészek 'flottillája' már nyolc járműre szaporodott, amiből hatot maguk a cserkészek építettek. Ez a csónakállomány lehetővé tette a nagyobb vízitúrákat és azt, hogy a vízi-cserkészek a következő években összesítésben sok ezer kilométert evezhessenek.” – írja dr. Szurovy Géza „öregdiák”.

Ezt a szép példát akarta követni iskolánk két tanára, Huszti Tibor és Farkas Tamás, amikor 1983-ban arra vállalkozott, hogy a II. E osztály 17 tanulójával Szolnoktól Szegedig 160 kilométert evez a Tiszán. Ennek a túrának az előkészítése és lebonyolítása rendkívül sok hozzáértést, türelmet és munkát igényelt, de az eredmény nem maradt el: a kitűnően sikerült túrát a következő nyáron közkívánatra meg kellett ismételni, és természetessé vált, hogy:
"Ha vakáció, akkor vízitúra!"

 

35.  Vízitúra 2017.

 

34.  Vízitúra 2016.

 

33.  Vízitúra 2015.

 

32.  Vízitúra 2014.

Már évek óta tervezzük, hogy az Ipolyra megyünk vízitúrázni. A korábbi évtizedekben tilos volt az Ipolyon evezni, így Bokody-féle leírás sincs a folyóról, de más vízitúrák élménybeszámolói, illetve a nemzeti park által kiadott térképek alapján alapos útvonalbejárás után túravezetőnk, Huszti Tibor előállt egy tervvel még 2009-ben, ám a dunai árvíz alámosta a terveinket, és akkor az utolsó pillanatban a Kőrösökre mentünk evezni. Aztán még többször megpróbáltuk az Ipoly-túrát, és valami mindig közbejött. Nem így idén ...

Az Ipoly nem elég hosszú, hogy egy kéthetes vízitúrát el lehessen rajta tölteni, ezért azt terveztük, hogy az Ipoly után felfelé evezünk a Dunán, majd a Garamon. Az eredeti túraprogramtól már a harmadik napon eltértünk, amikor Balassagyarmat helyett csak Hugyagig jöttünk le a sok vízi akadály miatt. Jövőre lesz 20 éve, hogy a Fáy vízitúrákon részt veszek, de a legnehezebb napot itt éltem meg. A szabályozatlan kis folyó hajtűkanyarjai után sokszor állták utunkat keresztbe dőlt fák, fatorlaszok. Ha nem fértük át alattuk, mellettük, akkor ezeket átvágtuk, szétszedtük vagy a parton megkerültük. Kellemetlenebb akadály volt a víz alatt összeakadt faágakból képződött torlasz. Ezek tetején, a vízen úszó szemétszigeteken kellett átvágni.

Az Ipolyon számtalan kisebb-nagyobb zúgókon kellett leereszkedni, és sok duzzasztóművön kellett átemelni. Ezeknek köszönhetően az Ipoly talán a legváltozatosabb folyó Magyarországon, mégis 10 nap után már nagyon vártuk, hogy a Dunához érjünk. A Dunához ragyogó napfényben érkeztünk – mindenki örömmel merült a meglepő tisztaságú vízbe. 

A vízitúra során természetesen nyomon követtük a futball vb mérkőzéseit is. A legendás német-brazil meccset Esztergomban néztük meg, ami egy órányi gyaloglásra volt a táborhelyünktől. Kénytelenek voltunk a táborhelyet délebbre költöztetni, Esztergom alá, mert amikor legutoljára itt jártunk, a „vízpart tulajdonosa” nem fogadott minket jó szívvel. Így viszont egy kiváló táborhelyre leltünk a Búbánatvölgy közelében, a vízparti fák között.

Tóth László műszaki igazgatóhelyettes

 

31. Vízitúra 2013. június 28. - július 11.


Az idei túra kezdő táborhelye Kishódos volt, amely a magyar-román-ukrán határhármas közelében fekvő kis település. Péntek délután a szokott időben indultunk busszal (Sovány Andrástól bérelve) a Fáy udvaráról. Az idei túra érdekes sajátossága, hogy viszonylag kevesen voltunk, így csak 13 kenut vittünk le.



A második napon a csapat folyásiránnyal szembe indult el, hogy az a kevéske folyószakasz se maradjon ki, amit a Túr a határtól Kishódosig megtesz. Mint kiderült sokáig nem lehetett felfelé haladni, Nagyhódosnál egy zúgó állta utunkat (és mivel eredetileg lefelé kell majd továbbhaladni, nem érte meg átemelni). Ezért inkább gyalogszerrel indultunk tovább, bepillantva a Vadvízország nevű táborba és felkeresve az ország legkeletibb pontját jelölő táblát.
Ebéd után indultunk lefelé, Sonkád irányába.


A 3. nap reggelén az Ásott-Túron indultunk Tiszakóród felé, hogy megnézzük a Túr-bukót. A majd 12 km hosszú (két kanyarral, három egyenes) szakaszt viszonylag hamar letudtuk. Sajnos a bukógáton túl sok víz folyt át, ami azért kár, mert - bár vízműtárgyak 50 m-es körzetében fürdeni tilos - a helyiektől ellesett technikával jókat szoktunk lezúduló víz alatt "zuhanyozni". A kemping, bár jól felszerelt, a tulajdonos elmondásda szerint sajnos nem működik úgy, ahogy remélte. A napot a kempingben töltöttük, részben a büfében, részben a röplabdapályán, ahol rögtönzött bajnokságot szerveztünk. Délután visszaeveztünk a sonkádi zúgóhoz.


Másnap (4. nap) Sonkádnál átemeltünk az Öreg-Túrba. Ismételten megállapítottuk, hogy a Túr valószínűleg az ország legszebb folyója - aki nem hiszi, járjon utána. Akáctól illatos erdőben kanyarog és csodás növény- és állatvilága van. Kicsit több, mint egy órányi evezés után még mindig Sonkádnál jártunk. Kölcsénél a Kölcsey utcai híd után (a temető  mellett) egy kisebb tóvá szélesedik - szépen kipucolták a nádat. Meglepve és persze örömmel tapasztaltuk azt is, hogy szaporodik a kempingek száma, Kölcsén is és Túristvándiban is. Mi azért szokásunkhoz híven a szabadban sátoroztunk, már amennyire a Túristvándiban szépen kialakított partszakasz vadkempingnek számít. Még aznap délután elsétáltunk a vízimalomhoz is.


Az 5. nap viszonylag korán indultunk, hiszen egy kisebb átemelés várt ránk a vízimalomnál és egy jóval nagyobb Nagyarnál. Az alsóbb szakaszon több vízbe dől fa akadályozta az utunkat, de legtöbb helyen átfértünk alattuk, mellettük. A Túron töltött két napon egyszer-egyszer kellett fűrészt használnunk, ami igen jó (a korábban levágott csonkok jelzik, hogy más csapatok is eveztek errefelé, és mindenki kicsit könnyíti az átjutást)(egyhangú véleménye volt az "idősebbeknek", hogy ilyen könnyen még nem haladtunk a Túron). Nagyarnál, ahol a Fáy-vízitúrák sorában talán legnagyobb átemelését kell végrehajtani, jó csapatmunkával, alig több, mint egy óra alatt átemeltünk a Tiszába. Este hatkor már a Tivadarban voltunk a híd melletti büfében. Onnan még kb. 2-2,5 órányi evezésre volt a táborhelyünk Jándon.


A 6. nap klasszikus pihenőnap volt. Délelőtt néhányan bementek a gergelyiugornyai strandra, mások a jándi focipályán izzadtak a 35 fokban. Délután a kezdőknek tartottunk még evezésoktatást, ahol gyakorolhatták a kormányzást. Régi vízitúrások is többen érkeztek a mai napon. Lelátogatott Neurohr Vilmos tanár úr családja is- ők is eveztek egy keveset.

A következő nap délelőttjét valamelyest a kultúrának szántuk. Előbb a jándi tájházat néztük meg, majd busszal átmentünk Tarpára, ahol a szárazmalom felépítését, működését tanulmányozhattuk. Délután az egész csapat a gergelyiugornyai strandon múlatta az időt.


Ilyen még nem volt - vagy legalábbis nem emlékszem, hogy egyhuzamban három napot töltünk egyhelyben, de a látnivalókból nem volt hiány. Ezen a napon a csapat kenuval leevezett Vásárosnaményig, megpróbáltak a Krasznán feljutni a városba - sikertelenül (hatalmas keresztbedőlt fa állta újtukat). Ettől függetlenül besétáltak a városba, az ottani látnivalókat járták végig. Este visszaeveztek Jándra.

A kilencedik nap Tiszamogyorósig eveztünk. A nap nagyjából eseménytelenül telt.

A 10. nap a cél Tuzsér. Természetesen ezúttal is megáltunk Zsurkon, hogy megnézzük a haranglábat és a templomot. Már a part valamelyest megváltoizott (hiszen növények nőtték be), de azért megismertük, hogy hol kell kikötni. Aztán kb. 100 méterrel lejjebb felfedeztünk néhány csónakot, ahol határőrök is voltak, inkább ott kötöttünk ki. Érkezésünkkor az egyik határőr megjegyezte kollégájának: "Megvan mind a 13 kenu." - ezzel jelezve, hogy már figyelnek minket egy ideje. Zsurkon némi utánajárással sikerült a kocsmát is kinyittatni, közben felmentünk a harangláb belsejébe.

A 11. napon sem történt semmi érdemleges , Szabolcsveresmart érintésével érkeztünk meg Cigándra.

A 12. nap az avatás napja volt. Érdekesen alakult, mert úgy mint a múltkor (2008-ban) ezúttal is szerttünk volna bemenni a cigándi sportpályára focizni. De mivel a pálya csak délután állt rendelkezésünkre, így az avatást szinte rögtön dél után megejtettünk. Mivel alapból kevesen voltunk, így az avatandók létszáma is kevés volt - hamar végeztünk. A délutáni fociderbi is jól sikerült, ugyanaz a csoport nyerte, aki a röplabdát is. Este a szokásos avatási vacsorát egy cigándi étteremben fogyasztottuk el.

Az utolsó előtti napon, mivel viszonylag rövid távot kellett legyőzni, sokat időztünk az ibrányi strandon. Ott két másik csapattal is találkoztunk - érdekességképpen aznap este mindannyian Tiszabercelen táboroztunk (szerencsére ők a kempingben, mi pedig egy km-rel feljebb). Délután még megnéztük a Tiszaberceli szivattyútelepet, amely egy műemléképület, benne száz évnél idősebb gőzgépekkel, szivattyúkkal.  Valahányszor nézzük is meg, mindig lenyűgöző ezeket a gépeket látni. Az utolsó este az ünnepi vacsorát a kempingben költöttük el, a kellemes légkört a másik csapat lerészegedett, hangos nótázása rontotta le valamelyest.

A 14. nap már csak a hazautazás maradt hátra. A busz 10 órára pontosan érkezett.

  

 

Vízitúra 2012

 

Pár szó a 30. vízitúráról

 A Fáy András Közlekedésgépészeti Műszaki Szakközépiskola Vízitúra Öntevékeny Köre az idén rendezte 30. nyári vízitúráját. Becslésünk szerint eddig kb. 1200 diák vehetett részt az iskola nyári túráin. Idén meghívtuk mindazokat, akik az elmúlt 29 évben részt vettek valamelyik vízitúrán, jöjjenek el, ünnepeljék velük ezt az évfordulót. Az idei túra különleges volta miatt a második hétvégén hosszan álltunk a Bökényi duzzasztónál (Magyartés falu mellett), hogy sokan lelátogathassanak hozzánk. És szerencsére jöttek bőven. A második hétvégén megdupláztuk a túra eredeti létszámát. Nagy örömmel fogadtunk olyan régi túrázókat, akiket csak a „vízitúrás legendákból” ismerhetünk, hiszen már évtizedekkel ezelőtt végeztek a Fáyban.  A közös kalandok felidézése, újraélése megerősítette bennünk azt az érzést, hogy mindannyian egy csapathoz tartozunk, a fáys vízitúrások táborához.

Tóth László

 

Idén volt megtartva a  vízitúra 30. alkalommal, ami elég szép szám. Én még csak kétszer voltam, de mindkettő életre szóló élményekkel szolgált. Azt az érzést, amikor ott vagy kötetlenül a szabadban, leírni nem lehet, ezt át kell élni. Lehet, hogy napközben elfáradunk, de este mindig jókedvűen beszélgetve, valami jó üdítőt fogyasztva, vagy a közeli városban / faluban ütjük el az időt. Másnap reggel, nem lehet mondani, hogy korán ébresztenek, mert sokkal tovább úgysem lehet aludni, hiszen később olyan meleg lesz. Kedvencem egyébként, amikor evezés közben vízi csatázunk, vagy éppen jónak nem mondható hangunkkal énekelünk az idősebbek örömére, akik általában menekülnek. Átemelés szinte minden túrán van, ezt annyira nem szoktuk szeretni, az ujjaink meg főleg nem. De mint mindent, ezt is lehet élvezni. Új barátok, új ismeretségek mindig születnek, és néha egy-egy énekelgetős estén, ahol kicsik, nagyok, régiek és újak együtt énekelnek, egészen tábori hangulatot ad. Amikor pihenő napunk van, mindig van egy fakultatív program, mint a városnézés, a környéken található látványosságok megtekintése. És mindennek a fénypontja, amikor beavatjuk a „Bélákat” vagy „cipófejeket”, akik persze az újoncok. Hogy itt mi folyik, azt csak az tudhatja, aki már átesett a beavatáson. A túra végén, a két hét elteltével felszállunk a buszra, és búcsút veszünk túránktól. De a következő nyáron újra találkozunk iskolánk előtt, és új élményekre várva elindulunk.

Bálint György 11.b

 

Vízitúra 2010

Június 30-án két nappal a többiek érkezése előtt mentünk le Dunaszigetre, az első táborhelyünkre Bakó András tanár úrral, Tulipán Mikivel, Bukva Attilával és Hangya Gábor tanár úrral. Előkészítettük a táborhelyet, majd egész éjszaka vigyáztunk a kenukra. Másnap megérkeztek még 3-an segíteni.

Július 2-án megérkezett a többi túrázó is busszal, majd ezután mindenki felállitotta a sátrat. Másnap reggel az újaknak evezőoktatás volt, s ezután elindultunk Kisbodakra, ahol letáboroztunk. Következő nap sok átemeléssel tovább eveztünk Ásványráróra, ahol rengeteg szúnyog es bögöly fogadott minket. Következő nap kiértünk a IV. számú mellékágrendszerből az "élő" Dunára. Utunkat folytattuk Gönyűre. Másnap Komáromba eveztünk, ahol megtekintettük a Monostori Erődöt a Duna partján. Tárlatvezetővel végigjártuk a múzeumot, ami még sajnos felújítás alatt volt. Láttunk világhaborúból fennmaradt harckocsikat, páncéltörőket, radarokat. Következő táborhelyünk Esztergomban volt, ahonnan
tovább eveztünk másnap Sződligetre. Itt pihenőnapot tartottunk, elmentünk a gödi termál strandra. A pihenő nap után egy nagyon fárasztó nap következett, mert Budapesten keresztül áteveztünk Tökölre. Nagyon kellett figyelni a hajókra és a hidakra. Ezután Soltra mentünk, amit követett Dombori. Itt a szabad strandon az újak nagy "örömére" tartottuk meg az avatást. Az avatandóknak az avatás során úszniuk kellett, majd Huszti Tibor tanar úr kérdéseket tett fel nekik, ha rosszul válaszoltak, akkor többször áthúzták őket egy kenu alatt ásott gödörben. Az avatás után az egész tábor bevonult egy étterembe, ahol ünnepélyes vacsora várt minket. Másnap már indultunk is tovább Bajára, ahol egy holtágon felevezve egy szigeten volt a táborhely. A táborverés után volt az ünnepélyes záró vacsora, ahol az ügyeletvezetők kiosztották az ügyeletükben legjobban teljesitőknek a díjakat. Következő nap kitakaritottuk a hajókat, felrakodtunk a Toyota utánfutójára. Megebédeltünk, s ezután hazautaztunk Budapestre az iskola elé.

Nekem ez az ötödik vizitúrám volt, de még mindig nagy lelkesedéssel várom, hogy jövő nyáron az ország mely folyóját fogjuk meghóditani.

Viczkó Balázs 13.e, Szabó Árpád 13.e

 

Vízitúra 2009

Idén nyáron a hagyományokhoz híven újra megrendezésre került a vízitúra. Mint az elmúlt 26 évben, most is Huszti tanár úr szervezte a többi tanár kollégájával. Idén a tervek szerint az Ipoly-Duna-Garam-Duna-útvonal lett volna a cél, de sajnos az áradások miatt ezt meg kellett változtatni a Körös-Tisza-útvonalra. Igaz, ez is fantasztikus volt, de én már voltam ezen az útvonalon, így nem hozott annyi újdonságot, mint egy teljesen ismeretlen folyó. A táv kb. 230 km volt. Szegedig mentünk le. A Körös helyenként igen piszkos és zavaros volt, de voltak nagyon szép részei is, és maga a környezet is lenyűgöző volt. Az elmúlt vízitúrákhoz képest most nemcsak a semmi közepén eveztünk és egy lélekkel sem találkoztunk, hanem igazából nyaralók között, a Körösnek az egyik holtágán, ami végig mindkét parton üdülőövezet volt. Ez igen jó volt, mert rengeteg bikinis lányt láttunk fürdeni és ez igen jó hangulatúvá tette a társaság minden tagját. Láttunk még hídépítést is, sőt kettőt is, ami igazán lenyűgöző volt a vízről, illetve sok, nagy gátat.

Az avatás is nagyon jól sikerült, hiszen még két női résztvevő is volt. Természetesen mindenki kapott egy kis fürdőt, igaz az elején mindenki vonakodott, de aztán csak jót röhögtek rajta. Az időjárással is szerencsénk volt, hiszen csak kétszer kapott el minket az eső, igaz akkor nagyon, de így utólag visszagondolva, mindig jó poén szakadó esőben, egy szál fürdőgatyóban evezni és várni, hogy odaérjünk a táborhelyre, ahol lehetőleg meleg kaja vár minket. Összevetve az egészet, idén is fantasztikus túrán vagyunk túl, és úgy gondolom, hogy akik először voltak, azok nagy része jövőre is fog jönni. Köszönjük a szervezést Huszti tanár úrnak!

Szabó Árpád 13.e

 

 

Vízitúra 2008

 


2008. július végén ismét elindult az immár 22.-szer rendezett fáys vízitúra Huszti Tibor tanár úr szervezésével. Most (mint már néhány évvel ezelőtt is) a tanár úr a Túr–Tisza útvonalat választotta.
A túra Nagyhódosról indult és Tiszabercelnél végződött, ez nagyjából olyan 250 folyamkilométer. Ez természetesen első hallásra soknak tűnik, de ha belegondol az ember, hogy ezt két hét alatt kell megcsinálni, akkor nem is olyan vészes; hiszen főként folyásiránnyal megegyezően kell evezni. Kivéve akkor, amikor nem, mert éppen a Túr bukót akarjuk megnézni, és a Tiszán 21 km-t kell fölfelé menni (na az egy kicsit kemény volt, de hát ilyen is kell). Szóval visszatérve az alapgondolathoz, ez lebontva napi szinten átlag olyan 25-30 km. Ez igazán nem sok, főleg úgy, hogy útközben sok helyen meg is állunk fürdeni, vagy egy parti csárdában megiszunk egy bambit :. Ebben az évben hál istennek nem volt rossz az időjárás, bár azért néha megtréfált minket. Túristvándinál (vízimalmát is megtekintettük) például egész délután ömlött az eső!!! Na, az nagyon rossz volt abban a pillanatban, főleg úgy, hogy még át is kellett emelni a hajókat, de utána Tóth László tanár úr és az ügyelete fantasztikus pörkölttel fogadott minket vacsorára. Természetesen rengeteg öregdiák és fáysta tanár is meglátogatta a két hét alatt a túrát, csak hogy néhányat említsek: Prorokné Jankovics Anita és kedves férje, akik egy napot jöttek velünk. Sajnos akkor is félig esett az eső, és így nem látták a vízi túra jellegzetes részét a "csorgást", mert hát esőben akar a fene ázni, inkább gyorsan lehúzzuk a távot, és a sátorban alszunk. Máthé István öregdiák is ott volt, ugyan csak egy hétvégére, de hát, aki friss apa, annak bizony otthon kell lenni. Az útvonalunk a határ mentén húzódott, és hát eléggé komolyan veszik az ukránok ezt a határ témát, ugyanis volt szerencsénk a Tisza partján a túlsó oldalon fegyveres emberkéket látni az ukrajnai határnál. Természetesen Bakó és Huszti tanár urak is figyelmeztettek minket, hogy szigorúan csak a Tisza bal partján menjünk, de mivel ugye a fáysta ember felfedező kedvű, így hát egy lelkes kollégára rájött a szükség és gondolta majd azt Ukrajnában intézi el, de meg tudtuk akadályozni ezt a kis diplomáciai ügyet és Magyarországon könnyebbült meg a mester. Mint minden évben, most is voltak új fáysták, akik gondolták, kipróbálják a vízi túrát és a vele járó avatást is. Nagyon hősiesen állták az ifjak a megpróbáltatásokat, így ismét büszkék lehetünk arra, hogy kemény emberek jönnek ide a Fáyba. Összevetve az egészet, ismét egy nagyon jól megszervezett túrát csináltak nekünk Huszti tanár úrék. Szeretném nekik így utólag az egész csapat nevében megköszönni a sok munkát és a vele járó fáradalmakat. Köszönjük.

Szabó Árpád 12.e

 9. vízitúra 1991