1

Triatlon

A Triatlon sportból kölcsönzött elnevezés a természetjárás három vállfajára utal, hiszen ezen a háromnapos túrán részt vevő diákok gyalogtúráznak, kerékpártúráznak és vízitúráznak.

Általában szeptember második hétvégéjén rendezzük meg, változó helyszínen (Vértes, Börzsöny, Szentendrei-sziget, Csepel-sziget). A diákok maguk döntik el, hogy a három nap melyikén akarnak kerékpározni, evezni vagy gyalogtúrázni. Lehet, hogy valaki mindhárom nap kerékpározik vagy akár vízitúrázik. De dönthet úgy is például, hogy a középső napon gyalogol. Az éjszakákat sátorban töltjük a vízparton, így a túra költsége alacsony - csak a közös étkezéseket kell kifizetni. A diákoknak saját maguknak kell gondoskodni a sátorról, hálózsákról, kerékpárról. A program jellemzően pénteken délután indul és vasárnap este ér véget.

Figyelem! Aki vízitúrázni szeretne, igazolást kell hoznia (egy uszodából), hogy tud 200 métert úszni!

 

Fáy Triatlon 2017.

Szeptember harmadik hétvégéjén rendeztük meg a FÁY TRIATLON -nak elnevezett, nagy múltra visszatekintő programot. Ezen az idén is gyalogtúrázni, kerékpározni és evezni lehetett.
Szeptember 15-én délig a résztvevőknek is órarend szerinti tanítás volt, s csak ezt követően indult a túraprogram. Az evezősök Esztergomba utaztak vonattal, itt szálltak vízre, és kenuztak először a Dunán Szobig, majd fel az Ipolyon a táborhelyre, Ipolydamásdra.
A kerékpárosok programja akadozva indult, mert az egyik 9.-es résztvevő bringája műszaki hiba miatt már az iskoláig sem bírta ki. Az érintett ifjút és kerékpárját a Fehér Krisztián (15/A) által vezetett kísérőautó nyalábolta fel, és hozta utánunk a javíttatást követően Dunakeszire. A bringások kb. 85 km megtétele után épp sötétedésre értek a táborhelyre. Itt a sátorverést követően remek hidegvacsora és jó hangulat várt ránk. Bár az időjárás szinte mindvégig elég barátságtalan volt – éjszakánként esett, és reggelente is kilátástalannak tűnt a dolog –, az optimista szemlélet átsodorta a csapatot a pillanatnyi nehézségeken. Mire felszállították a hajókat, és megindulhatott a három túracsoport, kiderült az idő. Bár a gyalogosok és a kerékpárosok is küzdöttek a sárral, az evezősöknek is adott feladatot a folyó, de a nap végén, a vacsora elfogyasztása közben mindannyian nagy örömmel, jó hangulatban meséltük és hallgattuk a régi legendákat.
A harmadik napon a reggeli után kb. 10 órakor indult a túraprogram. Az evezősök a Dunakanyaron át Szentendréig eveztek, a biciklisek többnyire kerékpárúton visszajöttek a Fáyba. A kétszemélyes „gyalogoscsoport” könnyű sétával zárta a programot.
Az időjárási körülmények ellenére is jónak értékelt eseményen kb. 30-an vettek részt. Mindannyiunk nevében külön köszönöm a mindhárom napon ügyeletesként tevékenykedő Csőke Sándor, Dobos György és Fosztó Csaba tanár uraknak az odaadó gondoskodást és a remek étkeket.

Huszti Tibor túraszervező

Fáy triatlon 2012.


Szeptember 14-én, pénteken, kora reggel indultunk Bakó András tanár úr vezetésével Esztergom felé. Miután lepakoltuk Esztergomban az indulásra kész hajókat, Ipolydamásd felé vettük az irányt. Ott lepakoltuk azokat a hajókat, amelyeket aznap nem használtunk, majd ott maradtunk ketten őrizni és felverni a táborhelyet. Miután felállítottuk a sörsátrat és sátrainkat, már csak a többiekre vártunk. Meggyűlt a bajunk a tűzgyújtással az eső miatt, de mint gyakorlott vízitúrázók, ezt is megoldottuk. Lépcsőt ástunk az evezősöknek, hogy ki tudják szedni a hajókat száraz lábbal. Majd miután mindennel készen voltunk, nem sokkal később megérkezett az evezős csapat, később megjött az utánfutó a túrafelszereléssel, és már sötétedésben ugyan, de megérkeztek a bringások is Huszti tanár úr vezetésével, majd mindenki szépen, nyugisan felállította a sátrát, és lefeküdtek aludni.

Másnap reggel ébresztés nélkül szinte mindenki egytől egyig kimászott a sátrából, kipihenve. Az ügyeletes csoport Fosztó Csaba tanár úrral az élen és néhány vállalkozó szellemű emberrel elkészítette a reggelit, ami el is fogyott elég gyorsan. Majd reggeli után az evezősök és a bringások is felpakolták az aznapi túrafelszerelést, és szépen, rendezetten elindultak.
Az evezősök a Hilux segítségével felvitték a hajókat Vámosmikolára. A lepakolás után vízre tettük a hajókat, majd szépen lassan elindultunk, a víz nem volt túl meleg sajnos. Az Ipolyban nem volt túl sok víz néhány evezős örömére, így nem kellett félni a beborulástól. Ahogy az evezősök már megszokták, itt sem maradhatott el egymás „beforgatása” a vízen, aminek egy páran nem örültek, mert sikeresen beborultak a vízbe, ráadásul az Ipoly egyik mélyebb pontján, és mivel hideg volt a víz, nem volt túl kellemes, de kiborítottuk a parton a vizet a hajóból, majd mentünk tovább.
Nem sokkal később egy másik hajó is beborult, mert ringatták a hajót evezés közben, majd Ipolytölgyesen megtartottuk az ebédet, amit hordóban vittünk a hajóban. Egy nem túl gyors evés után indultunk tovább. A csapat nagyon szépen jött végig ezen a szakaszon is, majd kisebb pihenők után elértük a táborhelyet. Itt az ügyeletes csoport isteni csilis babbal várt minket, ami tényleg nagyon finomra sikeredett. A vacsora után a többség lefeküdt aludni, kipihenni az aznapi fáradalmakat, egy kisebb csapat viszont bement a városba X-faktort nézni, és az ottani kocsma termékeiből fogyasztani.
Már késő este értünk vissza, és a tűznél beszélgettünk a bringásokkal, elmeséltük egymásnak aznapi élményeinket. Majd a hosszú mesélés után lefeküdtünk aludni.

Az utolsó napon az előző estét néhányunknak nem sikerült kipihennie, ezért egy kis ébresztőre volt szükség. Az ügyeletes csapat ezen a reggelen is keményen dolgozott, és elkészítette a reggelit.
A reggeli előtt még le kellett bontanunk a sátrakat, mert aznap már nem tértünk vissza a táborhelyre. Mindenki szépen bepakolt a hordójába, majd bepakoltunk a hajókba, majd megettük a reggelit, és szépen lassan elindultunk Huszti tanár úr vezetésével. Az evezős és a biciklis csapat is egyszerre indult el. Egy kis idő után elértük az Ipoly torkolatáig, és a Dunán folytattuk utunkat tovább Szentendrére. A Dunának már sokkal jobb volt a sodrása, ezért könnyebbnek éreztük az evezést. Gyakran megálltunk pihenni, és tartottunk egy-két parti csárdalátogatást. Ezen a napon is szépen jött a csapat, és szerencsére a Dunán már nem borult be senki. Szerencsénkre ezen a napon az idő már nagyon jó volt, és nagyon jól éreztük magunkat, majd a sok evezés után elértünk Visegrádra, ahol megálltunk ebédelni. Az egész csapat besegített az ebéd elkészítésébe, és miután megettük az ebédet, egy kis pihenő után folytattuk utunkat tovább. Szépen lassan beértünk Szentendrére, ahol Fosztó tanár úrék már vártak minket az utánfutóval. Miután kitakarítottuk a hajókat, felpakoltuk azokat az utánfutóra, lekötöztük őket, és elindultunk Pestre.
A csapat egyik fele önként vállalta, hogy hévvel megy fel Pestre, a másik felét elvitte a Hilux és a kísérő autó. Az iskolához érve betoltuk az utánfutót az iskola udvarába, és elköszöntünk egymástól.

Illia Krisztofer 10.c

 

Fáy triatlon 2011.

Szeptember 16-dikán pénteken indultunk a triatlonra. Mindenki tudja szerintem, hogy ez a 3 napos esemény arról szól, hogy kerékpárral, kenuval vagy gyalog túrázzon. Én kerékpárral teljesítettem a távot. Mi innen az iskolából 2- kor indultunk, és tekertünk a táborhelyre, amely Tökölön volt. A kenusok a Kopaszigáttól indultak. Első nap a kerékpárosokat
Huszti Tibor tanár úr vezette, a hajósokat Bakó András tanár úr, a gyalogosokat Neurohr Vili bácsi.Az indulás érdekes volt, mert indulás előtt már volt egy defekt, nem sokkal később még egy meg még egy meg még egy,  de végül is a kísérő autónak hála mindenki megérkezett. Az előörs már ott volt, mikor megérkeztünk, kb. egy órával utánunk megérkeztek a hajósok is, majd utánuk, mikor már sötétedett, megérkeztek a gyalogosok.
Az este hasonló volt egy kenutúrás estéhez, azaz a tábortűz körül sokan és mindenki szeget, illetve „barcog”. Másnap reggel mi kerékpárral megindultunk a Csepel-sziget csúcs felé, majd onnan vissza.
Harmadik nap jöttünk hazafelé, a Velencei-tó érintésével. Volt egy ki pancsi és ott ebédeltünk, azután onnan már egyenesen jöttünk haza a „hetesen”, Érden keresztül, egy-két húzós szakasszal, de mindenki épségben megérkezett az utolsó pihenőhelyre, majd onnan már csak a Lágymányosi híd volt a cél. Innen már mindenki ment, amerre látott, ki vissza a sulihoz, ki egyből haza.
Én nagyon élveztem ezt a triatlont, remélem, ilyen jó lesz jövőre is. Mindenkinek ajánlom, mert nagyon jó!

 

Fáy triatlon 2009.

Idén is megrendezésre került az immár hagyománynak számító triatlon. Habár az elõkészületek nem voltak zökkenõmentesek többek között a jelentkezõk száma miatt. Ennek következtében a triatlon csak "duatlon" lett, mivel nem sikerült összehozni gyalogló csoportot. Végül körülbelül 40-en jöttünk össze, biciklisek és kenusok fele-fele arányban.
Aki eljött, idén sem bánta meg döntését, hiszen nagyszerû 3 napot töltöttünk együtt. Az elsõ napon a Fáyból indult a csapat, és míg a kenusok vonat segítségével jutottak a valódi indulóponthoz, a bringások egyenesen az iskolától tekertek le 80 km-t, hogy eljussanak a táborhelyig. Akik vízen mentek, azok Esztergomnál szálltak hajóba, és rövid dunai menetelés után ráfordulhattak az Ipolyra, ahol árral szemben kellett evezni. Ez volt a hosszabb rész, ráadásul néha bokáig érõ vízben kellett húzni a hajókat. Végül is a kenusok viszonylag hamar, 7 óra felé már a táborban állították sátraikat. A bringásoknak nem volt ennyire egyszerû dolguk, hiszen a hosszú táv miatt elég késõn sikerült megérkezniük, így nekik már sötétben kellett megküzdeniük a sátorállítás feladatával. A nyugodt éjszaka után másnap 7 óra körül kelt a társaság. A "vizesek" busszal mentek fel az indulási ponthoz, ezért még elõtte fel kellett pakolni a hajókat az autóra, ami felvitte a szükséges kellékeket is. A kerékpárosok korábban indultak, hiszen nekik erre a napra is tiszteletreméltó táv volt tervezve. A kenusok (az egy napra érkezõkkel kiegészülve) buszra szálltak és elindultak Vámosmikolára, ahol nekik igazából kezdõdött a nap. Az Ipoly hasonlóan sekély volt, mint elõzõ délután, így nem lehetett a tervezett távot száz százalékig végigevezni. A vízen haladók túráját átemelések tarkították. Néhány pihenõvel és az ebéddel megszakított útjuknak körülbelül 6 óra felé lett vége. Nem sokkal késõbb a bringások is megérkeztek. Vili bácsi vacsorájának köszönhetõen a társaság teli hassal tehette magát el másnapra. A vasárnap mindkét csapat számára nehéz volt, hiszen a bicikliseknek ugyanakkora távot kellett megtenniük, mint a legelsõ napon, a kenusokra pedig az eddigi legnehezebb rész várt, hiszen egészen Szentendréig kellett "mártogatniuk". Akik a vizet választották, azok örülhettek legjobban döntésüknek, hiszen a Dunakanyar látványa lenyûgözõ a vízrõl. A szokásos ebédszünet és pihenõk után fáradtan, de annál több élménnyel érkezett a csapat Szentendrére. Némi hajótisztítás és pakolás után a társaság szétszéledt. Valaki HÉV-vel, valaki autóval ment haza, de olyan is volt, akinek ezzel még nem volt vége a napjának, mert még várt rá a hajók lepakolása bent az iskolában.
Mindent összevetve megérte eljönni és "feláldozni" a hétvégét, mivel rengeteg szépet láthatott és sok új élménnyel gazdagodhatott mindenki, aki részt vett ezen a túrán. Ezúton is szeretném megköszönni a szervezést Huszti Tibor tanár úrnak és mindenkinek, aki akármilyen formában hozzájárult a túra létrejöttéhez.

Bánáti Tamás 13.e

 

A 2007-es triatlon a Duna állása miatt elmaradt!

 

Triatlon diákszemmel 2006.

2006. szeptember 14-én, csütörtökön reggel a tanítás után az iskola elől indultak el a kenusok. Vonattal mentünk Esztergomig, majd a Dunán leeveztünk az Ipoly torkolatához. Innen folyásiránnyal szemben feleveztünk Ipolydamásdra. Nagyon kanyargós és több helyen sekély volt a víz, s emiatt többször kézben kellett vinni a kenukat. Este sötétben érkeztünk meg a táborhelyünkre. Zseblámpa mellett állítottuk fel sátrainkat, majd a hajnali hidegtől félve jól felöltözve nyugovóra tértünk. Másnap, pénteken busszal mentünk Vámosmikolára, hogy onnan kenuzzunk vissza táborhelyünkre. A duzzasztóműnél ki kellett emelni a kenukat a vízből, majd megkerülve visszatettük a vízbe és folytattuk utunkat. Útközben találkoztunk szlovák cserkészekkel, akik egyenruhában szintén kenuzni voltak. A szebb helyeken kiálltunk piheni és ebédelni. Mikor megérkeztünk a táborhelyre, szabadprogram következett lefekvésig. A vacsora gulyásleves volt, mellette desszertként sült almát kaptunk, melyet mindannyian jóízűen fogyasztottunk el.
Szombaton kora reggel lebontottuk a sátrainkat és egy rövid megbeszélés után indultunk hazafelé. A nevezetesebb, szebb helyeken ismét megálltunk pihenni és ebédelni. Útközben több uszály haladt el mellettünk, melyek hatalmas hullámokat vetettek elénk. Ezen a napon eveztünk a legtöbbet, mivel a táborhelytől egészen Szentendréig eveztünk. Jól beesteledett, mire kikötöttünk, és onnan indultunk mindannyian haza.
Jól elfáradtunk, de azért nagyon jó volt ez a kirándulás. Köszönjük a lehetőséget. Bátran ajánlom másoknak is.

Viczkó Balázs 9.e

 

Reggel 7:30-ra kellett behozni a cuccokat. Tanítás után volt az udvaron a gyülekező, majd elindultunk Szobra, Ipolynádasdra, a táborhelyre. Szobnál tartottunk pihenőt. Nagyon kellett sietnünk, hogy még sötétedés előtt odaérjünk. A faluban már sötétben voltunk, ahol megengedték, hogy a helyi kocsmában vegyünk magunknak másnapra italt. A táborhelyig nagyon izgalmas volt menni, mivel a túra résztvevői felének nem volt lámpája. Épségben megérkeztünk, majd felállította mindenki a sátrat. Második napra terveztek nekünk egy 80 km-es túrát. Reggeli után indultunk el. Az első 5 km-en már valaki defektet is kapott. Kijavították, majd folytattuk utunkat. Egy közértnél megálltunk feltölteni az élelmünket. Azután elindultunk tovább felfelé. Utána jött egy nagyon jó szerpentines út, míg a földútra nem tévedtünk. Ott már mindenki tolta a kerékpárját. Nagybörzsönybe értünk be. Ott meg akartuk nézni a falu nevezetességeit, de sajnos minden zárva volt. Utána jött egy óriási lejtő, ahol mindenki tekert, ahogy csak bírt. Így értünk be Nagybörzsönybe. Vacsorára gulyásleves volt palacsintás almával. Másnap reggeli után indultunk haza. Szobnál keltünk át a Dunán a Pilisbe. Fölkapaszkodtunk egészen Dobogókőig. Ott megebédeltünk, majd megnéztük a kilátót és erdei úton jöttünk le egy műútig. A műút bevitt Szentendrére, innen már egy kis tekeréssel az Omszki tóhoz értünk. Ott volt a túra vége. Elbúcsúzott mindenki és hazamentünk.

Papp Arnold 9.e